Először is elnézésedet kérem, hogy ilyen sokáig rágódtam a válaszon. Korábban is be-benéztem a fórumra, de nem tudtam mit írni. Mint ahogy az utolsó hozzászólásodat követő másfél hetes csend is arra enged gyanakodni, hogy más sem nagyon tud mit írni... Sőt, ez a csend már-már feszült figyelemnek tűnik, bár ez bizonyára jelentős túlértékelése lenne a saját jelentőségemnek (mintha mindenki arra várna, hogy végre reagáljak vmit).
A motoros élmények az utóbbi időben kimaradtak, bár néhány hete rábeszéltem magam, hogy üljek már fel végre a motorra, kezdjem meg a szezont - jólesett!
Az a helyzet, hogy jó ideje már, hogy munkanélküli lettem. (10. hónapja vagyok itthon.)
A gáz csak az, hogy nagyon jól elvagyok, a járvány miatt karanténra ítélt iskoláskorú gyerekeinkkel volt idő egy kicsit együtt lenni. Teljesen más így a világ, mint akkor, amikor reggeltől estig nem is látod őket...
Ahogy a motoros bukásom után, most a munkaügyi bukásom után is azon gondolkodok, hogy miként definiáljam magam újra. Nem terem minden utcasarkon megfelelő munkahely, és egyelőre azt sem tudom, hogy egyáltalán milyen lehetőségeim lennének abban az esetben, ha egy picit mással szeretnék foglalkozni, mint amit huszonakárhány éven át csináltam.
A házon is mindig van mit csinálni, de egy biztos, hogy most időhiányra hivatkoznom elég gyenge kifogás lenne. Legalább ezekkel is tudok haladni.
Jólesik a magaméval, a sajátjaimmal foglalkozni. Lehet, hogy a "szabadúszóknak" ez már régóta ismert érzés, nekem még mindig új.
Egy korábbi hozzászólásomban már pedzegettem, hogy merre legyen az irány. Szívhez szóló választ írtál rá, de sajnos túl rövidnek érzem az életünket ahhoz, hogy megfogadjam a benne felsorolt érveket. Egyáltalán nem vagyok optimista ennek a régiónak a jövőjét illetően. Lehet, hogy csak túl sokat olvasom a híreket, túl sok negatívumot látok.
De még most, Trianon után 100 évvel is csak azt látom, hogy se gazdaságilag, se morálisan nem zárkóztunk még fel arra a szintre, amire egyébként a többség áhítozott... De ez már politika (is), szóval meghagyom a témát arra az esetre, ha majd valamelyik túrán lesz módunk személyesen beszélni.
A motoros élményedet csak annyiban tudom kommentálni, amin magam is elgondolkodok sokszor: még 2000 előtt, amikor megvettem az első CX-emet, rendkívül boldoggá tett annak ellenére, hogy arányaiban szerintem akkor, az a motor volt számomra a legdrágább az összes közül, amit azóta is vettem.
Azóta megtöltöttem a garázsomat további CX-ekkel, meg más motorokkal is, és pontosan azt érzem, amit te is, miután elhoztad a motort: jók ezek a motorok, de tényleg kell ez már/még nekem?
Persze mindenkinek a maga fejében kell helyretenni a prioritásokat. Van, aki a legújabb mobil-divatot követi, van, aki háromévente autót cserél, mert a "régi" már elavult, urambocsá' "kiment a divatból"... és van, aki azt hiszi, hogy az újabb motor teszi boldoggá.
Nekem (már) semmi ilyenre nincs igényem, szoktam mondani, hogy mindenem megvan, amire csak szükségem lehet. Sőt, jónéhány dologból a kelleténél (jóval) több is, az én boldogságom már nem ilyeneken múlik.
Talán nem lepődsz meg ezek után, ha azt írom, hogy a boxermotorosok kipróbálása sincs a bakancslistámon. Ilyen téren tökéletesen kielégít a "csónakmotor-hangú" Pan European, amivel az utóbbi időben nagyritkán motorozgatok.
A napokban találtam egy érdekes weboldalt. A régi, 2001-es németországi CX-találkozót szervező csapat weboldala már jópár éve összeomlott, és akkor bejelentették, hogy nem fogják újraindítani, mert reménytelen, és vélelmezem, bele is fáradtak már. Nekünk mindenesetre nagy élmény volt innen, Borsodból kimotorozni a CX-ekkel Schwäbisch Hall-ig, és látni, hogy ott hogyan örülnek az emberek annak, hogy azt a 2-300 CX-et és tulajdonosaikat össze tudták hívni.
Nos, az a bizonyos weboldal, amit nemrég találtam, a Wayback Machine oldala, ami időről-időre egy pillanatképet készít weboldalakról. (Bár el sem tudom képzelni, hogy mekkora háttértároló kapacitás szükségeltetik ehhez, de úgy tűnik, megoldják. Mindezt úgy, hogy az egyes weboldalakról esetenként akár száznál is több "felvétel" létezik, különféle időpontokban rögzítve.)
A délnémet CX-esek oldala (mint fennebb írtam), összeomlott ugyan, de pillanatképek vannak róla a Wayback Machine oldalán, és jó volt ott böngészni. Jó volt látni, hogy a FB világa előtt is volt kifejezetten a CX-eseknek szánt oldal, és még most is van - szerencsére egyikük pont a "mienk". Hogy meddig? Nem tudjuk, de azt borítékolni merem, hogy hiányozni fog, ha nem lesz már.
Jó kis csapat-összetartó lehetne ez a hely, kár, hogy a FB jobban leköti az embereket, pedig ott aztán tényleg még az élő fába is bele tudnak kötni emberek - és nem átallják erre pocsékolni a saját és mások idejét.
Pedig az idő drága - vigyázzunk hát magunkra, egymásra, meg erre a weboldalra is.
(Remélem, egy kicsit megtörik a csend, amit néha itt "látni" lehet.)
)