Sziasztok!
Olaj-téma...
Szerintem az egyik legnehezebb a "hitbeli" kérdések között.
Nem is tudom, hányan vannak (ha egyáltalán...) a fórumon olyanok, akik ugyanazt a motort a kezdetektől fogva ugyanolyan olajjal használták.
Elég egyszer más olajat tenni a motorba, és máris nem tudhatod, hogy mit tettél.
Merthogy az olaj hatása ritkán jön ki azonnal.
Tegnap, mikor Plero "felkérését" olvastam, rákerestem 1-2 cikkre ezzel kapcsolatban, és kapásból egy olyanba futottam bele, ahol a "szaki" azt írta, hogy ha az új motor a 10W-40 helyett 20W-50-nel volt használva, akkor annak a motorja már megkopott...
(A dolog pikantériája, hogy pont mostanság tervezem, hogy az egyik motoromba magasabb viszkozitású olajat tegyek, mint eddig.)
Korábban, egy szakértőinek tűnő oldalon olvastam, hogy a kenés szempontjából nem is annyira a viszkozitásnak van szerepe, hanem az olajnyomásnak. Sőt, az átpumpált olajmennyiséget tüntette fel elsőnek a cikk írója.
Ez utóbbival (olajmennyiség) nehezen tudok azonosulni - bár nyilván nincsenek tudományos kísérleti eredmények a birtokomban...
Szóval, ha abból indulok ki, hogy:
1. A kenőolaj szerepe az, hogy a súrlódó felületek között filmet képezzen, a felületi egyenetlenségek "kisimítása" végett, csökkentve ezzel az alkatrészek között fellépő súrlódást.
2. A filmképzés akkor hatékony, ha a film vastagsága eléri a felületi egyenetlenségek mélységét, azaz nem léphet fém a fémmel kontaktusba.
3. A filmképzéshez jól jön, ha az egymáson futó alkatrészek távoltartása érdekében az olajnak van nyomása. Ezt pedig (adott olajáramlást és átfolyási keresztmetszetet feltételezve) eredendően a viszkozitás szabja meg.
Szóval oda lyukadunk ki, hogy minél magasabb az olaj viszkozitása, annál valószínűbb, hogy nem engedi egymáshoz érni a fémalkatrészeket. Csakhogy a viszkozitás meg éppenséggel a folyadék belső súrlódását jelenti, vagyis ha nagy a folyadék (esetünkben kenőolaj) viszkozitása, akkor annak a folyamatos alakváltozása, áramoltatása fog többletenergiát igényelni, ami végeredményben megint a motor terhelésére hat vissza: minél nagyobb az olaj viszkozitása, annál nagyobb erőhatások fognak ébredni a munkavégző elemeken, annál nehezebben fog járni a motor.
(És akkor lásd a bevezetőben leírt 10W-40 vs. 20W-50-nel járatott motor kopását...)
Fogalmam sincs, hogy ez a viszkozitás milyen tartományon belül tekinthető egészséges mértékűnek.
Talán pár dolgot megemlíthetünk:
1. A mai motorok belső felületei vélhetően finomabb megmunkálásúak, mint az évtizedekkel ezelőttieké. Következésképpen nekik kevésbé viszkózus olaj (=vékonyabb filmréteg) is elegendő a kenéshez.
2. A régi, léghűtéses motorok ma már kisebbséget jelentenek. Egy régi (korabeli) tesztben a CX500 holtversenyben első lett az összehasonlításban, és kiemelték, hogy ő volt az egyetlen, amelyik a párezer km-es úton NEM fogyasztott mérhető mennyiségű olajat - lévén ő volt az egyetlen vízhűtéses motor. Az akkori léghűtéseseknél 1000km-enként 1 liter olaj elfogadott mértékű olajfogyasztás volt!
3. Az 90-es évek elejére megkonstruált (tehát a CX-eknél jó 10 évvel fiatalabb) Pan-European könyvében még benne van a diagram, miszerint milyen külső hőmérséklet esetén milyen olaj használatát javasolják. A "W" előtti szám emelkedésével a hideg üzem egyre inkább nemkívánatos, de megjegyzem, hogy 0 foktól (ahol azért még kevesen kezdenek motorozni) ott van a 20W-50-es olaj... Érdekes módon az újabb kiadású könyvek esetében (pl. Haynes, ami a CX-ekről megélt vagy 4-5 kiadást) már csak a 10W-40-et említik, de nem lennék meglepve, ha ez pusztán a kényelemnek engedve történt volna így.
4. Gyanítom, hogy az sem mindegy, milyen hidegen vagy melegen van járatva egy motor. Az XX például (aminek a 160 lóerejét aligha motorozom ki számottevő ideig...) még nyáron sem bír "megmelegedni", ha nincs hajtva, de mozog a motor (városi araszolásban annál inkább)!. Hűvösebb, tavaszi-őszi időben meg szinte alig tér ki a mutatója. És a 10W-40-es olaj úgy jön ki belőle, ahogy beletettem - bár tudom, hogy egyesek haja szála égnek áll a "szemrevételezős" olajanalízistől...
Szóval, ha valaki szereti forgatni, terhelni a motort, az meggondolhatja, hogy marad-e a "szokványos" 10W-40-nél, vagy egy kicsit "kényezteti" a motorját. (A "terhelés" persze az adott motorhoz viszonyítva értendő!)
5. Kisebb viszkozitású olajakban a kuplungkopadék is könnyebben leülepszik. A nagyobb viszkozitásúak esetében ez tovább tart. Jobb esetben persze a szűrő kiszűri...
És mindez csak most "hirtelen" összekaparva jutott eszembe. Nem hiszem, hogy sokkal okosabb lett tőle bárki is. Bár nem az elbizonytalanítás volt a célom, csak egy kis elmélkedés, hogy milyen szempontoknak kellene megfelelnie az olajnak...
Szerintem alapvetően a használat módja szabja meg a olajválasztást. Könnyű terhelésnek kitett motor esetében jó a kisebb viszkozitású, de egy gyakran, pláne az utóbbi években nem ritka 30+ fokos hőségben "nyúzott" motor esetében érdemes lehet egy nagyobb viszkozitású olajat választani - persze nem átesve a ló túlsó oldalára!
________________________________________________________________________
Eddig volt az "eredeti" történet, amit először mégsem akartam beküldeni. De aztán tovább túrtam a neten, és ezt-azt hozzáolvastam még...
A fentebb leírt viszkozitás-alapú megközelítés NEM hibás. Vagyis ahhoz, hogy az olajfilm létrejöjjön, stabil és terhelhető legyen, szükség van a megfelelő viszkozitásra.
A kérdés az, hogy miután az olaj viszkozitása a hőmérséklet emelkedésével csökken, ugyanakkor a hideggel növekszik, milyen az az olaj, amelyik hidegben MÁR megfelelő kenést tud biztosítani, és melegben MÉG megfelelően ken - már amennyiben nem vagyunk olyan elvetemültek, hogy félévente, a hideg-meleg idő váltakozásával cseréljünk olajat...
Maradjunk tehát a viszkozitást jelölő számoknál. Motoros körökben talán leggyakoribb a 10W-40 viszkozitású olaj használata.
A 10W (W, mint winter, azaz tél) azt jelenti, hogy az olaj a 10-es viszkozitási osztályba tartozik "hidegen" mérve. (Először 0 fokot írtam ide, de aztán meg akartam győződni róla, hogy jól emlékszek-e: nos, 0 fokot nem nagyon találtam. Ellenben az ISO olaj-viszkozitási osztály "hideg oldalát", azaz a W előtti számot (plusz!) 40 fokon mérik! A W utáni szám pedig azt adja meg, hogy 100 fokon mérve milyen viszkozitási osztályba tartozik az olaj.
Minél kisebb a W előtti szám, annál kisebb az olaj viszkozitása hidegen. "Hidegen" az olaj viszkozitása alapból nagy, hidegindításkor az a lényeg, hogy az olaj minél hamarabb eljusson a motor minden részére, vagyis ebből a szempontból a kisebb viszkozitási osztályú olaj a jobb, a sorrend pl: 0W - 5W - 10W - 15W - 20W. Ez utóbbi (mint azt fentebb írtam) még elfogadott 0 foktól a Hondánál. Amint mélyebbre megyünk 0 fok alá, annál szerencsésebb a kisebb jelzőszámú olaj.
A W utáni szám az olaj meleg viszkozitási osztályát adja meg, vagyis minél nagyobb ez a szám, annál viszkózusabb kenőréteget tud képezni a motor üzemi hőmérsékletén. Mostanság jellemző a 30 - 40-es érték, de van 20, 50, 60 is.
Az látszik tehát, hogy a magasabb számok magasabb viszkozitást jelölnek, de tisztában kell lennünk azzal, hogy hidegben már a túlzottan nagy viszkozitás nem tesz jót a motornak: hidegindítást követően az olaj lassabban jut el a kenési helyekre, és az olaj ellenállása miatt a motor is jobban terhelődik.
Minél nagyobb a különbség a két szám között (a W előtt és után), annál valószínűbb, hogy erősen zsebbe kell nyúlni az olaj vásárlásakor.
Még mindig a viszkozitásnál maradva: két napja olajat kellett utántöltenem a Skodába. Nem ez volt az első eset, de határozottan érdekesnek érzem, hogy a 180ekm-es nagyszervíz után kevesebb, mint 5ekm-rel (miközben a hivatalos, gyári olajcsere-periódusa 30ekm!) bejelez az olajszint lámpa. Az egyik Shell kútnál álltam meg, és a kutas elmondása szerint az összes TSI motor szereti az olajat, van, amelyik már új korától... (Megjegyzem, a motor teljesítménye meggyőző, de amikor közel 20eFt-ot fizettem az olajért, akkor azért gondolkodóba esek - pedig céges az autó...)
Szóval eredetileg 5W-30 viszkozitású olaj volt a kocsiban, most azonban (engedve a kutas ajánlásának, és a tapasztalatnak, miszerint a 30-as olaj "elillan") 5W-40-et tettem bele.
Érdekes volt, hogy az olaj a moderált külső hőmérséklet "ellenére" is könnyen folyt betöltéskor. Még érdekesebb viszont, hogy az 30-as helyett a 40-es melegviszkozitású olaj mennyivel jobban megfogja a motort! Csendesebben jár, mint eddig, de kevésbé robbanékony. Valószínűnek tartom, hogy a turbó tehetetlensége is közbejátszik: a részterhelésen éppcsak forgolódó turbótól hirtelen nagyobb teljesítményt követelve több időbe telik felpörögnie, mert az olaj kevésbé engedékeny.
Na, ennyit a viszkozitásról...
Kicsit utánaolvasok még másnak is, aztán majd folytatom. Merthogy a motorolajnak még sok olyan egyéb paramétere van, ami döntő lehet a motorra kifejtett védő hatásáról...
Üdv.
Pesta