Moli!
Az a gyanúm, hogy nem nézted meg a videót, amit itt kommentelsz... Vagy csak én emlékszek rosszul?
Az a helyzet, hogy nem egy (értsd: több!) őszes hajú ember van azon a felvételen, és nem a járókelők között, hanem a motorosok között!
Szóval aligha valószínű, hogy ezek után sokat komolyodnának - persze erre bárkinek megvan a lehetősége, főleg a videón láthatók közül a fiatalabbaknak...
Az Elefanten-treffen az valami elképesztő dolog. Két januárban is volt szerencsém látni Németországból (autóval) hazafelé jövet, ahogy motorosok poroszkáltak az autópályán. Némelyik oldalkocsival, némelyik szólóban, de egy dologban hasonlítottak egymásra: elég vastagon fel voltak öltözve...
Az a helyzet, hogy akkoriban (szerencsére csak múló) fellángolást éreztem arra, hogy az egyik ilyen rendezvényen magam is részt vegyek, de egyre inkább úgy érzem, hogy nem éri meg az életemet kockáztatnom egy ilyen kalandért: kezdve azzal, hogy már a kiutazás sem veszélytelen, egy ott összeszedett tüdőgyulladás, vagy más "életre szóló nyavalya" sem hiányzik az életemből.
Szóval óriási az a téli motoros-találkozó, de hogy kevés köztük az épelméjű, az gyanús. Vagy nagyon jól bírják az efféle viszontagságokat...
Pár éve (november-december lehetett) elmotoroztam egy (egyébként kiábrándítóan tanulságos) céges "csapatépítő" rendezvényre. Néhol tejfel ködben, néhol nyálkás úton, de odaértem egyben, sőt, visszafelé is. De kb. úgy felöltöztem, hogy alig tudtam felszállni a motorra... A hőmérséklet 0 fok körül lehetett, és a táv oda-vissza "mindössze" 150km. Megérkeztemkor a kollégák nem voltak túlzottan meglepve (ismertek akkor már jó ideje), de szemlátomást nem is fogták fel a "teljesítményemet". Az utat pedig élveztem(!) minden veszélye ellenére - de most már azt hiszem, hogy inkább maradnék az autónál pusztán azért, mert talán inkább hallgatnék a józan eszemre, semmint a kalandvágy hívó szavára. Pedig ez utóbbinak is megvan a szépsége, csak akkor buli, ha van kivel megosztani...
Üdv.
Pesta