A kompressziómérés témához szeretnék hozzászólni.
Egy időben engem is foglalkoztatott az a kérdés, hogy ha pl. 10:1-es kompresszióviszony van megadva, akkor hogy lehet a sűrítési végnyomás (merthogy valójában ezt mérjük, ez a korrekt fogalom!) ettől nagyobb szám.
Szeretném előre leszögezni, hogy 7 bar sűrítési végnyomás már erős kopást jelez, azzal tovább üzemelni szerintem istenkísértés. Moli tapasztalata legyen a mérvadó, több motort látott már szétszedve (mint én

A lényeg az, hogy a két henger között ne legyen túlzott eltérés (1,5bar szerintem már határeset), illetve a megadott tartományon belül maradjunk.
A mérést előírás-szerűen, vagyis csutkára húzott "gázzal" kell mérni, hogy jó nagy levegőt tudjon venni a motor, amit aztán összenyomhat. (Ezek után el lehet gondolkodni azon, hogy miért fogyasztanak a benzines motorok többet, mint a dízelek, amelyek mindig teleszívhatják magukat levegővel, szemben a benzinesekkel, amelyek szinte mindig fojtott üzemben mennek.)
Visszatérve az első felvetésemhez: a tizedrészére összenyomott gáz nyomása akkor lesz tízszerese a kiindulásinak, ha közben a hőmérséklete nem változik, vagyis a keletkező hőt egyből le is tudja adni. (Ezt hívják adiabatikus állapotváltozásnak, ha jól rémlik.)
Na ilyen a valóságban szinte sose fordul elő, legalábbis nem valószínű, hogy ha a dugattyú, amely akár csak az indítási fordulatszámon üzemel is, adna lehetőséget a felmelegedett gáz lehűlésére a kompressziós ütem végén. Ez a melegedés hozza a további nyomásnövekedést.
Ha emlékeztek még a képletre: a p1xV1/T1 = p2xV2/T2
A tizedére csökkenő térfogat adja a tízszeres nyomásnövekedést, de a T2/T1 (Kelvinben kifejezve) adja ennek a "szorzóját", így jön ki az, hogy a T2 kb. 1,3-szer nagyobb, mint a T1 (azaz 0 fokos "belélegzés" esetén kb. 80 fok környékén van a levegő hőmérséklete a sűrítési ütem végén, amit azért érzünk kevesebbnek, mert a kipufogás közben gyorsan expandál. Itt újra szeretném a figyelmeteket az "öngyulladós" dízelmotorok működési elvére felhívni.)